A nyulak etológiája

Én is had olvassak!

A nyulak viselkedéstana (mint minden állaté) rendkívül érdekes. Megismerésük révén fényt deríthetünk kedvencünk tulajdonságaira. Megérthetjük, mit-miért csinál, s ezzel mind az ő életét, mind az együttélésünket megkönnyíthetjük és kellemessé tehetjük.

Először általánosságban nézzünk meg néhány érdekességet, melynek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy hobbinyulat tartsunk.

A nyúl szoliter (magányosan élő) állatfaj. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a faj egyedei az élettérben elszórtan, egyedül élnek, csak a szaporodási időszak idején társulnak egymással. Ilyen életmódot folytat a mezei és az üregi nyúl. Ezt a tulajdonságát a domesztikáció hatására sem vesztette el.

Bizonyított dolog, hogy az állatok nem beszélnek. Legalábbis nyelvtani szabályokhoz kötött nyelven nem, de különböző testi jelzéssel vagy hanghatással meg tudják értetni magukat faj-és fajtatársakkal. Ha az állat új helyre kerül bizonyos jelzésekkel tudtunkra adja igényeit (hajlandóságot, ösztönzést, tetszést...). Ezeket a jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel minden állat egy-egy külön individuum, ha csak minimálisan is eltérő ízléssel, érzékenységgel és tűrőképességgel.

Orientáció, tájékozódás

Elsősorban a kitűnő szaglása segíti, de hallása és látása is kiváló. A szagjelek (áll alatti, ágyéktájéki, anális mirigyek, valamint a vizelettel ürülő feromonok) információt nyújtanak. A nyúl szimatolás során megdermed, kinyújtja fejét, nyakát sőt egész testét. A hallása (50 kHz), látása az 511 nm-es tartományban a legjobb. Színlátásuk alkalmazkodott a szürkülethez és hasonló az emberéhez. Látóterük mindkét szem esetében nagyobb mint 170 fok.

Exploráció, kereső-kutató viselkedés

Ez a viselkedésforma elsősorban szimatolásban és ásásban nyilvánul meg gyakran rágással is társul. Ez a tulajdonságuk nagyon fejlett, ez különösen akkor nyilvánul meg, ha az állat új, ismeretlen környezetbe kerül, ha megszokott környezetének egy elemét megváltoztatjuk. Exploráció hiányában is kialakulhatnak abnormális/sztereotíp viselkedési formák (pl. ásás, kaparás)

Társas szociális viselkedés

Minden olyan alkalommal, amikor két vagy több nyúl interakcióba lép egymással szociális viselkedésről beszélünk. A nyulak társas viselkedése elsősorban a családi kötelékekben jut kifejezésre. Stabil ún. anyaági családi csoportban élnek, amely 2-9 anyából és 1-3 bakból valamint az ő ivadékaikból és ezen felül még néhány alárendelt baknyúlból áll. Így eredményesebb a védekezés a ragadozók ellen, azonban a hátránya, hogy nagyobb a fertőzésveszély.

A nyulak is, mint más családi kötelékben élő állatok, a csoporton belül egymás között bizonyos, a fajra jellemző egyedi távolságot tartanak. Ez a távolság a nyulak esetében három egy irányba való ugráshoz elegendő távolság, ami kb. 1,5-2 m. Pihenéskor jellemzően összebújnak, egymást kölcsönösen tisztogatják ugyanakkor evéskor távolságot tartanak. Minden faj együtt élő egyedeire megállapítható az egységnyi területre számított optimális egyedsűrűség. Ha a nyulak túl sűrűn élnek együtt, akkor csökken az egyedek közötti szokásos távolság és ez káros stresszhatást fejthet ki, ami agresszív viselkedést eredményez.

A társas együttélés másik jellegzetes viselkedésbeli érdekessége a rangsorrend, mely a nyulaknál többnyire az üldöző viselkedés során alakul ki. A kolóniában két, egymástól független lineáris szerkezetű dominanciasor figyelhető meg, egy a hímek és egy a nőstények között. A domináns állat szociális és szaporodási magatartása a többieknél fejlettebb.

Testápoló viselkedések, komfortmozgások

A nyulak idejük jelentős részét tisztálkodással töltik (15-25 %). Igen jól fejlett magatartásforma. Maga a tisztálkodás allometrikus viselkedés, nevezetesen ha egy nyúl mosdani kezd ez a csoporttársakban is hasonló viselkedést vált ki.

Csaknem minden végtaggal rendelkező állatnál megfigyelhetünk olyan jellegzetes mozgásokat, melyek a testápolással kapcsolatosak (öntisztogatás, vakaródzás, testrázás stb.). De tágabb értelemben ide sorolható a nyújtózkodás és a tátogatás (ásítás) is. Ezeket a komfortmozgásokat rendszerint végtagjai segítségével végzi az állat. A tisztogató viselkedés a testfelület egyes részeinek sajátos tisztítását jelenti meghatározott helyen, módon és testtartás mellett. Tisztogatást végezhet az állat a nyelvével vagy a fogaival esetleg a karmok segítségével. Ha türelmesen megfigyeljük nyuszinkat, igen sokféle tisztálkodási folyamatot vehetünk észre. Felületes mosdásnál egyes elemek kimaradhatnak. Gyakran csak az éppen szennyezett felületet tisztogatja a nyúl, de ha alapos mosdásról van szó, megfigyelhetjük a sorrendet: pofa, fülek, fejtető, mellkas elülső része, mellső lábak, oldal, hátsó lábak és a végbél tájék.

A túlzott testápoló viselkedés azonban már abnormális viselkedésnek számít.

Anyagcserével kapcsolatos viselkedés

A nyúl mint növényevő faj a természetben a táplálékkeresésre sok időt és energiát fordít. A nap 30-70 %-át a táplálék keresésével tölti. Mesterséges környezetben főleg folyamatos és kizárólagos táp etetés esetén erre a viselkedésre nincs lehetősége, módja, szüksége. Ebből eredően gyakori az unalom és egyéb abnormális viselkedési formák kialakulása.

A táplálkozási viselkedés az első két élethétben kizárólag a napi egy vagy többszöri szopás. A harmadik élethéttől szilárd takarmányt fogyaszt és az életkor előrehaladtával folyamatosan nő. Az evéssel eltöltött idő átlagosan 7-15 %. A tejjel szemben, szilárd takarmányt és vizet napjában több alkalommal is fogyasztanak a növendékek. Sok más faj mellett a nyúlra is jellemző, hogy laza csoportban, egymással kapcsolatban, de kellő távolságot tartva szeret táplálkozni a legelőn. A granulátumot metszőfogaival ragadja meg, ajkaival tartja a szájában, majd percenként 120 rágómozdulattal megrágja. Természetes körülmények között illetve nyílt víztükrű itatóból a nyúl szürcsöli a vizet, majd felemeli a fejét és rág. Ezt egy-egy ivási alkalommal egymás után többször is elvégzi. Ha súlyszelepes itatóból iszik, szájába veszi a szelepet, alsó állkapcsával és nyelvével megnyomja, majd vizet szív. Ha abbahagyja rágni kezd. Ivás után a nyelvével lenyalja az ajkain maradt vizet.

Az üreginyúl napnyugta után aktív, nappal az üregében tartózkodik; nem eszik csak cékotrofot fogyaszt. A zavartalan körülmények között tartott növendék- (és kifejlett) nyulak éjjel sokkal többet esznek és isznak, mint nappal. Folyamatos takarmányozás esetén a takarmányfelvétel körülbelül 62 %-a és az ivóvízfogyasztás több mint 60 %-a esik az éjszakai órákra. A vízfelvétel a szárazanyagfelvétel 2-2,5 szerese.

A nyulakra jellemző táplálkozási viselkedés a cekotrófia, mely három hetes kortól kezd termelődni és ürülése napi ritmust követ.

Egyes fajok az ürítés és a vizelés helyét is gondosan megválasztják. Az üregi nyúl territóriuma körül "latrinákat" képez, melyek a terület megjelölésében és az azonos csapatba tartozó egyedek felismerésében játszanak szerepet. Ketreces tartás esetén a nyulak a ketrecnek mindig ugyanazon részén ürítenek. A vizeletürítést általában a ketrec sarkában, vagy közvetlenül a fal mellett végzik.

Pihenés, alvás

Bár ez nem mozgás, sőt inkább annak beszüntetése, mégis sajátos viselkedésformának tekinthető, hiszen a különböző állatfajok a pihenő- és az alvóhely megválasztása, az alvó testhelyzet (póz) felvétele és az alvás szokásos időtartama tekintetében eltérő sajátosságokat mutatnak. Az állat idejének 50-70 %-át teszi ki. A pihenés és az alvás előkészítése és időritmusa fajspecifikus. A pihenés során idejének 28-29 %-át az alvás tölti ki, mely lehet éber és nyugodt. Az alvás közben felvett testtartás jellemző az állatfajra. Az egyszerű mozdulatlanság vagy a fekvő testhelyzet mellett különböző, más pózok fordulnak elő.

A nyúlnak is többféle jellemző pihenő póza figyelhető meg:

  • Négy lábát maga alá húzza.
  • Hátsó lábait hátra vagy oldalra nyújtja.
  • Oldalára fekszik, hátsó lábait kinyújtva.
  • Mellső lábait előre nyújtja fejét ráfekteti, hátsó lábát maga alá húzza stb.

Támadás és védekezés

Ha a domináns egyed hirtelen mozdulattal fordul egy alacsonyabb rangú társa felé, fenyegetésről beszélünk. Egész teste előrenyúlik, könnyedén felemelkedik a végtagokon, a fülek felállnak. Ez a fenyegető póz. Az alárendelt egyed alávetettségi pózt vesz fel. Összekuporodik, fejét válla közé húzza és mozdulatlan marad. Félelem esetén gyakori az ún. stamping a hátsó lábbal való dobolás. Ezt a magatartást általában azonnali menekülés követ. Az ijedt állat tevékenységét beszünteti és hátsó lábaira ülve felegyenesedik és éberen figyel. Veszély esetén megdermed. A támadás és védekezés leggyakoribb magatartásformái a harapás és a karmolás. A nőstények a farokhoz közel a gerincoszlopon harapják meg egymást.

Védekezés

A megtámadott zsákmányállat védekezik. Ez a viselkedés általában jellegzetes védekező testtartásban nyilvánul meg. Ilyenkor a nyúl füleit hátára szorítja. Ő maga pedig szorosan a talajhoz lapul. Nagy veszély esetén kezd csak menekülő futásba.

Menekülés

A menekülés sikere az érzékszervekre alapozott időbeli észlelésen és a mozgásszervek gyorsaságán múlik. Menekülés közben a viselkedés sokféle, sőt egyazon állatfaj egyedei különböző helyzetekben eltérő módon védekeznek.

Territoriális, területkisajátító viselkedés

Bizonyos terület egyedi birtoklására való hajlam az állatvilágban meglehetősen gyakori jelenség. Egy faj együtt élő egyedei sajátosságuktól és létfeltételeiktől- elsősorban is a táplálékkészlettől- függően kisebb-nagyobb kiterjedésű területen élnek.

Bizonyos időszakban, meghatározott biológiai okokból az egyes állatok társaikkal szemben is védelmezett kisebb területeket sajátítanak ki, melyet meghatározott életfolyamatok céljára sajátos módon megjelölnek, körülhatárolnak. Ha egy fajtestvér e terület határait megsérti, akkor a territórium gazdája ellenséges viselkedéssel igyekszik elűzni azt onnan.

Kíváncsiskodás és játék

A vadon élő állatok táplálékkeresés vagy társas élet közben olyan mozgásokat végeznek, melyeknek következménye néha kedvező, máskor kedvezőtlen hatású, tévedés jellegű. A kíváncsiskodó viselkedés a próbálkozás és a tévedés egymást váltó sorozatából áll, miközben az állat állandóan informálódik, tapasztalatokat gyűjt, tanul. Ehhez hasonló a fiatal állatok rendszeresen végzett, látszólag céltalan viselkedése, a játék is. Az állat tulajdonságának, viselkedésének kibontakozásában a játéknak jelentős szerepe van. Emberi megítélés szerint arra szolgál, hogy az állat környezetében jártasként viselkedhessen. Eközben nemcsak környezetét ismeri meg, hanem saját testét, annak teljesítőképességét, mozgékonyságát, tűrőképességét is. A játékos állat igen kíváncsi, tapasztalatszerzésre való hajlama igen nagy.

A játék a szó legszorosabb értelmében tanult mozgás, melyet csupán önmagáért és nem valamilyen cél elérésének érdekében végeznek és élveznek. Ez megtanult mozgás.

Az állatok valószínűleg akkor játszanak, amikor a mindenkori biológiai igényeik megfelelő szinten kielégítődtek. Az ivadékoknál legtöbb esetben a játék a felnőttkori magatartások begyakorlását szolgálja.

A nyúl is – bár sokan nem hiszik – igen játékos állat. Fajtársival s más fajhoz tartozó állatokkal is szívesen barátkozik. Mi több egyedül is képes játszani órákon át, "elszórakoztatni" saját magát. Szaladgál, helyből négy lábbal felugrik. A levegőben irányt változtat, vagy hátsó testét oldalra csavarja s így ér földet. Ezután hirtelen lelapul, majd felugrik és támad (ez a támadás azonban nem "igazi", egyáltalán nem fájdalmas). Ezzel a veszélyelhárítást tanulja meg. Ezenkívül még futkározik, ugrál, érdeklődően kémlel, s ami mozdítható azt mind bevonja a játékba. Kíváncsisága azonban nem hosszú távú. Ha valamiről már megtudta, hogy milyen a szaga, esetleg milyen az íze (ha fel bírja emelni, dobálja egy kicsit), nem érdekli tovább. Ugyanazzal a tárggyal pár percnél tovább nem foglalkozik s ezután egy jó darabig ügyet sem vet rá.

Nyuszinkkal mi is igen jól eljátszhatunk. Szeret velünk szaladgálni, kergetőzni, viaskodni, sétálni s én már hallottam gazdájával együtt úszó nyúlról is. Ezt azonban ne próbáljuk ki feltétlenül.

Agresszív viselkedés

Normális viselkedésforma, mely a rangsorrend kialakítását segíti elő. Megfelelő nagyságú férőhely hiányában azonban, a rangsorban alacsonyabban helyet foglaló egyed nem képes elmenekülni, így a nyulak közötti agresszív interakció tartósan fennmaradhat. Agresszióra leggyakrabban az azonos nemű kifejlett állatok között kerül sor, elsősorban a bakoknál, az anyákért és a területért folyó küzdelem részeként. A házinyulak között sokkal ritkábban és kevésbé heves formában fordul elő agresszió. Agresszív viselkedés nem csak a bakoknál, hanem a csoportban tartott házinyúl anyák között is megfigyelhető, különösen az alárendelt egyedeknél. Az agresszió mértéke csökkenthető a környezet gazdagításával (rágófa, szalma behelyezése).

Természetes körülmények között rejtőzködésre a nyulak elsősorban az üregeiket használják. Ennek elsősorban a ragadozó előli menekülésben van jelentősége. Házinyúlnál ezt szintén biztosíthatjuk a környezetgazdagítás révén.

Viselkedési zavarok

Normális viselkedésnek tekinthető minden olyan öröklött és tanult viselkedés, ami egy bizonyos környezetben az állat egészségét, szaporodását és túlélését segíti. Léteznek olyan viselkedésformák, melyek nem fajspecifikusak és kívül esnek azon a körön, mely az adott faj tagjainál nem fogságban lévő körülmények között rendszerint megfigyelhető. Ez az abnormális viselkedés.

A sztereotípia az abnormális viselkedés egy bizonyos formája. Állandóan, változatlan formában ismétlődő a természetestől eltérő viselkedés. Nincs nyilvánvaló célja. Kialakulásának oka a félelem a frusztráció vagy az unalom. Egy részük természetes viselkedési formákból alakulnak ki, míg mások létrejötte csupán válasz a mesterséges környezet korlátozásaira. Mivel a nyulak motiválva vannak arra, hogy sok időt töltsenek a táplálék keresésével és táplálkozással, hajlamosak arra, hogy elsősorban orális sztereotípiákat alakítsanak ki. Az exploráció és a mozgás hiánya gyakran okozza sztereotípiák kialakulását. Az abnormális, sztereotíp viselkedés aránya a teljes aktivitás 11 %-a, de előfordul hogy ez az arány eléri a 25 %-t. Ez a viselkedésforma leggyakrabban az aktív, azaz az éjszakai időszakban fordul elő.

A sztereotip viselkedés kialakulása és gátlása ill. a normális viselkedési formák ösztönzésének hiánya együtt növelheti a stresszt. A sztereotipiák és a jóllét közötti kapcsolat bizonyított, de meglétük nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állat jólléte pillanatnyilag sem megfelelő.

Feszült figyelem

Vissza az oldal tetejére

Kommunikáció

Információátadás

Információt jelent az állat számára - tágabb értelemben - az élő és élettelen környezet érzékszervekkel érzékelhető (látható, hallható, tapintható, szagolható) minden jellemzője (pl.: a terepviszonyok egyenetlensége, színeltérése, a környezetből származó zörej, szélmozgás stb.) ami az állat tájékozódását, a táplálék felkutatását, a fajtestvér és az ellenség felismerését segíti elő.

A nyúl a fajtársaknak szagnyomot hagy maga után, mellyel territóriumát jelzi. Állát dörzsöli a környezetében levő tárgyakhoz, s ezzel szagnyomot juttat rájuk. Mindezeket együttvéve a nyulak elég halk állatok, de korántsem némák. Igen sokféle hangot képesek kiadni, jelezve ezzel (nekünk is) hangulatukat.

  • Sipító hang: amikor a kölykök kigurulnak a fészekből hallatják ezt a hangot, ezzel próbálják anyjuk figyelmét felhívni.
  • Morgás a kölykök között: az éhség jele. A kölykök hatalmasakat ugranak, s közben ezt a hangot hallatják.
  • Zümmögő, morgó hang: Ezt párzáskor tapasztaljuk. Mind a bak, mind az anya a hangjával fejezi ki, hogy készek a párzásra. Ez a hang azonnal megszűnik, mihelyt a párt szétválasztottuk.
  • Visítás: ha egy nyuszi halálosan megijed, vagy erős fájdalmat érez.
  • Fogcsikorgatás: a nyuszinak erős fájdalma van, kedvetlenül ücsörög egy sarokban, szeme fénytelen.
  • Fogcsattogtatás: nyulunk elégedettségének a jele. Gyakran hallhatjuk ezt alvás vagy simogatás közben.
  • Halk zümmögésre csipogásra emlékeztető hang: nagyon jól érzi magát, élvezi a kényeztetést.
  • Morgás: elégedetlen. Ha pl. megfogjuk, és hirtelen nem kap levegőt, gyors egymásutánban is kiadja ezt a figyelmeztető hangot. Ha a morgáshoz fújtatás is járul, s még a fülét is hátracsapja, vigyázzunk, mert egy gyors, támadó ugrás következik, s kapunk egy lassan gyógyuló harapást vagy karmolást.

Azt tapasztaltam, hogy a természetes körülményekkel ellentétben (az anyát szagáról ismeri fel a fióka) a születésétől általam nevelt nyúl a hangomat ismeri fel. S még évek múlva is megismer, ha a "jellegzetes" hangon szólok hozzá. Ugyanolyan kezes, mint pár hónaposan akkor is, ha több hónapja nem hallotta a hangom. Ehhez a bevésődéshez azonban szükség van arra, hogy élete első fél évét folyamatosan együtt kell vele tölteni.

Néha előfordul, hogy nyuszink "rossz álom" esetén hirtelen riadva olyan hangot hallat, mint amilyet a pár napos fióka ad, ha anyja tudtára akarja adni éhségérzetét. Ha ekkor állatunkat simogatjuk és hallja a hangunkat, megnyugszik, és folytatja álmát.

Testbeszéd

A hangok mellett igen nagy helyet foglal el az állatok testbeszéde. Ezek általában együttesen nyilvánulnak meg.

  • Felborul és "elgurul": jól érzi magát.
  • Kapar: nyugtalan, szeretne kijönni a ketrecből, vagy ha egy olyan ketrecbe tettük, amelyben azelőtt egy másik nyuszi volt, megpróbálja "kiásni" és felülírni a szagjeleket. Ivarzó nőstények gyakrabban kaparnak, s az "izgága" természetű egyedek is gyakrabban csinálják.
  • Dobol a hátsó lábával: megijedt, riadót fúj, figyelmezteti társait a veszélyre. Ezt hangos nyögések kíséretében észlelhetjük akkor is, ha nőstényünk nem ivarzik, vagy éppen már vemhes s mi mégis baknyúl mellé helyezzük. Ha a bak (és mi) e jeleket nem értené meg, a nőstény kellemetlen emléket hagyhat a számára.
  • Finoman bökdös az orrával, fejét kezünk alá teszi: "Simogass meg!"
  • Erős lökés, esetleg morgással társítva: "Most hagyj békén!"
  • Nyalogatás: a szeretet jele, egyértelműen tudtunkra adja, hogy szeret bennünket.
  • Nyalogatás gyengéd harapdálással társulva: teljes odaadás és a megdönthetetlen szeretet jele. Igaz, ez legtöbbször ivarzás esetén figyelhető meg.
  • Lapít, fülét a hátára szorítja, szeme kitágul: fél.
  • Oldalára fekszik, hátsó lábát hosszan kinyújtja: nagyon jól érzi magát, egy kicsit szundikálni szeretne.
  • Kényelmesen elül, füleit hátára szorítja (kivéve ha lógófülű): ez is jellegzetes pihenő pozíció.
  • Két lábra áll, füleit mereven felfelé tartja (kivéve ha lógófülű) a hang irányába: figyel.
  • Négy lábon, testét előrenyújtja: kíváncsiskodik. Ennek fokozása érdekében füleit a hang irányába fordítja, fejét le-fel mozgatja. Ha a kíváncsiság tárgya rendkívül érdekes vagy zajos, átmehet a testbeszéd az előző figyelő pózba.
  • Hanyatt fekszik: mivel a nyúl zsákmányállat ez a megnyilvánulás a biztonságérzet kimutatása. Ilyen testhelyzetben mosdani, de akár aludni is szokott. Ha nyuszink ezt teszi, biztosak lehetünk benne, hogy a legnagyobb biztonságban érzi magát.
Ez a nyuszi teljes biztonságban érzi magát

Kommunikáció szagjelekkel

A nyulak háromféle szagmiriggyel rendelkeznek:

  • Állmirigy: Ha állukat odadörzsölik egy tárgyhoz, az azt jelenti, hogy az a tárgy onnantól a tulajdonukba tartozik. Számunkra ez érzékelhetetlen, de a nyulaknak egyértelműen a tudtukra adja, hogy ki hol áll a rangsorban.
  • Végbélmirigy: Az ürüléknek, összetéveszthetetlen, egyedi szagot kölcsönöz, területjelző szerepe van.
  • Lágyékmirigy: "Személyazonosságiként" szolgál, rögtön megállapítható, hogy az illető nyuszi anya-e vagy bak, családtag vagy idegen. E mirigy alapján pl. egy anya azonnal felismeri a saját kölykét, a bak pedig megállapítja, hogy a nőstény ivarérett-e.

Vissza az oldal tetejére

Az oldalak bármilyen tartalmi elemének felhasználásához a szerző előzetes írásos engedélye szükséges! ©2008